Az élet olykor túl rövid, hogy mindent hibátlanul csinálj, és olykor túl hosszú, hogy a hibáid fájdalmával együtt élj.

Az érzés sosem gondolkozik! - a végsőkig elmegy: lehozza a csillagokat, a sárba taszít, szárnyakat ad, vagy csendes könnyzuhataggal áztatja a kimerült testet. Az érzés felülír mindent, amit az agy, sosem fog az értelmével megérteni.

Mikor a világban megérted, hogy senkinek sincs, és mindenkinek igaza van, onnantól kezdve egyedivé válsz.

Szépen éld a pillanatot, csendes folyamként, ha vihar vagy, ha szélcsend, szeretettel légy, ne azt figyeld kedved milyen, hanem benned békét keress, azt éld meg belül, csak azt, hogy szeress.

Az elismeretlenség homályából az elismertség vakító fényébe kerülni, nem könnyű feladat: megviselve jár át felemelő változása, megmozgat vakító tüzes fényével, és szíved-lelked teljességébe érve új atmoszférát ad, s szárnyalva visz tovább magával a jövő messzeségének láthatatlanságába.