Mit nem tud a Tisztánlátó?

Az első és legfontosabb ebben, hogy a tisztánlátó nem jós!

Teljesen más módon jön létre, ami általa megtudható. Nem tud valamit úgy felmérni, hogy ne legyen meghatározva egy adott dolog, és annak részletei. Támpontot kell kapnia ahhoz, hogy a megtudott szálon elinduljon és annak kiderítse miértjeit, és okait, hogy megismerve valós választ tudjon adni a kérdésekre. Le kell szűkíteni egy kört ahhoz, hogy felmérhetőek legyenek az igazságai annak, amiről szó van.

Nem tud a semmiről valamit mondani, nem tudja, és nem is tudhatja, hogy ki mit akar számtalan akaratából, ki mit gondol épp a pillanatnyi állapotában, és hova tart valaki, mikor mindenben bizonytalanul vergődve azt sem tudja merre tartson.

A bizonytalanból nem tud biztosat csinálni, és ha támpontokat is ad a biztosra sem neki kell azt megcselekedni. Ha valaki meg is tudta, hogy mi a helyes út számára, de nem hajlandó azon járni, nem lehet felelőse ennek rajta kívül más.

Mivel a saját életünkben mi hozunk létre helyzeteket és ezekből érzelmeket, így mi döntjük el azt is, hogy abból, amit megtudunk egy tisztánlátó által, mit vagyunk hajlandóak megtenni. Mivel bármit is tudtunk meg, szabad döntésünk ezt másként tenni, még akkor is, ha tudjuk biztosan mi a jó nekünk. Végig lehet élni egy, vagy több életet is úgy, hogy hagyjuk, mások mondjanak meg helyettünk bármit is, majd tőlünk elvéve a felelősséget másokat hibáztatunk magunk miatt.

A tisztánlátás egy felismerés, több dolog kiválasztásából eredő adott érzékelés, de nem olyan dolog, ami biztos pont lehet akkor is, ha mi másként akarunk tenni. Tehát a felelősség nálunk van, tanácsot tudunk kérni, ámbár segítséget nem, mert ha a számunkra megtudottakat nem alkalmazzuk a saját hasznunkra, akkor nem is lehet segítség, mert számunkra nem tesszük azzá. Mások által csak saját magunknak tudunk segíteni és a tanácsból hasznot alkotni.

Ha olyan úton is kell járnunk, ami számunkra nem fenségesen jó érzésű, akkor is úgy tegyük ezt, hogy a legkisebb léleksérülésekkel jussunk túl rajta.