Az érzelem

Sokat hallunk a tudatos gondolkodásról, hogy hogyan hozzunk létre elménkkel bármit is, de jóval kevesebbet tudunk olvasni arról, hogy a gondolatainkat egyáltalán ne alkalmazzuk.

A gondolat alapvetően korlátozott tud csak lenni. Az elme értelme nem tud olyan tágas látókörű lenni, mint az érzelem. A szív ugyan csak érzelmeket tárol, de a Lélek tapasztalásokat is. A szívünkben nem helyezünk el múlt érzelmeket, mégis érzelmi módon éljük meg általa is a dolgokat. Az agyunk sosem tud érezni, bárhogyan is próbálná, és szívünk sosem tudna gondolattal cselekedni bármit is. A kettő két különbözőség. Viszont a Lélek egyik sem és mégis több mindkettőnél.

A tudatunk sem érez, de sok mindent tud. Tudatosan teszünk dolgokat, azaz tudattal, és jól meg tudjuk szabályozni azt is, hogy a tudat milyen dolgoknak adjon létjogosultságot. Tudatosan élni sokféle módon lehet, ehhez tartozik például az Érzelmi Tudatosság.

Tudjuk azt, melyik a jó érzelem nekünk és azokat éljük meg, amit választunk az élet pillanataiban. Az ego is érzelem alapú része a rendszerünk egészének, ami kapcsán vagyunk és létezünk itt a földön. Az ego sérthető, fellengzőssé vállunk általa, beképzelté tesz minket működésével. De egyensúlyba is hozza önbizalmunk hiányát azzal, hogy a belsőnkben egy magasabb képzeletet hoz létre, érzelmi egyensúlyunkat megtartva így.

A tudás nem tudat, lehet benne érzelem és gondolat alapú működés is. A tapasztalat is lehet gondolati alapú és érzelmi is szintén. A Lélek mindezek összességéből táplálkozik, gyűjti magjába azokat az emlékeket, melyek lehetnek érzelmi és gondolati emlékek is. Tudunk emlékezni gondolatunkra érzelemmel és gondolattal is. Az érzésből lehet gondolatunk, a gondolatból érzésünk. Mégis, mikor a gondolati módon cselekszünk, egy csökkentett látókörű módon láthatunk bármit is. Az érzés szerteágazóbban van jelen, mivel olykor szavunk sincs rá, mit érzünk.

Próbálunk gondolattal kifejezni egy érzést, mégsem tudunk még magyar szavakkal sem kifejezni olyat, amit biztosan tudunk, hogy érzünk. Nincs rá szavunk. Nincs rá értelmi kifejezésünk.

A gondolat még így is létrehoz teremtéssel dolgokat, alkalmazása és gondolati teremtése sokrétű lehet, használata energiával energiát alkot, és elkészíthető általa egy adott érzelmi mű.

A múlt képekben van jelen bennünk, a képeket érzelemben éljük meg. Ez az érzelmi emlékezés, vagyis nem gondolkodás, hanem érzelmezés. Az érzelmezés lehet őszinte és igazságra törekvő. Nem engedjük meg magunknak, hogy a gondolatainkkal felülbíráljuk ezeket és más irányba tereljék igazságait. Mikor valamire azt mondjuk, hogy szép, és egy gondolatra mondjuk ezt, akkor máris egy érzelemmel fejeztünk ki egy gondolatot. Sosem mondtuk még egy virágra, sem egy rétre, hogy jól gondoljuk szépségét, mivel a szépség, tapasztalásunkból eredő gondolati érzelem kifejezés. De nem maga a gondolat!

A Lélek érzéshalmaz és ha Lélekből cselekszünk, halljuk érzelmi hangjait, amit ha nem koszolunk be elménk korlátaival, akkor tisztaságában megmaradva alkot bennünk érzelmi belső békességet.

Azért a gondolat mindenképp jó és hasznos tud lenni, de korlátaival élve, agyunkkal azt vélve, hogy tetteink helyesek, az érzés mutathat rá a legjobban, hogy nem jól véltük azt, ami szerintünk logikus volt.

Mikor figyelünk a részletekre, nem siklunk el dolgok felett, figyeljük bensőnk lélekszavát, hallgatunk megérzéseinkre, akkor már a gondolataink is más útra terelődnek ezek kapcsán.

A szerelem is érzelem, és gondolatból nem lehet egy szerelmet tenni. Az ilyen magas rezgésű érzelmeket nem tesszük, hanem érzelemben megéljük. Nem lehet elméből szerelmesnek lenni! Akaratból sem jön létre, nem teremthető meg aggyal. Belül jön létre, Lélekből és szívből eredően, és ha valóban szerelmes érzelműek vagyunk, akkor az agy kikapcsol és nem tudja befolyásolni az érzelmeket, bárhogy akarná akaratával megtenni ezt.

Az érzelmek magas rezgése aggyal nem felmérhető és befolyásolható. Nem lehet egy igaz szeretetet sem felülírni elmével. Ha a szeretés már érzelemben létrejött és tisztasága valós alapokon nyugszik, nem tudja egy logikus gondolkodás ezt megváltoztatni.

Tisztán szeretni valakit vagy valamit, sosem gondolati úton jön létre. A bennünk levő tiszta érzelmi őszinteséggel elérhető a Belső Béke nyugalmi állapota, melyből tiszta elméjű gondolkodás nyerhető ki. Gondolataink is lehetnek tiszták, de a tisztaság szó is már egy érzelmi kifejezés lenne, amivel illetjük mivoltát.