Az érzelmi menekülés egy olyan háború, melyben Te egy lövészárokban csücsülsz. Feletted golyók süvítenek, hallod a fegyverek hangját, a csata vészt jósló moraját. Egy fal vesz Téged körül, ami megóv minden sebtől, ami ebből a háborúból neked véresen komoly dolgokat okozna.
Mikor ráébredsz az érzelmi életedből sok-sok dologra, és úgy döntesz, kimászol végre abból a gödörből, akkor döbbensz rá, hogy nincs is háború! Mivel ez a háború benned zajlott. Nem volt se golyó, se csatazaj, és a gödör sem óvott meg semmitől. Csak Te vagy - gödör, háború, és csatazaj nélkül.

Ez egy érzelmi harc, benned…

A szerelem is ilyen egy kapcsolatban, mert azt mondják, ahol nincsen szerelem, ott fájdalom se lehetséges. És ezt a módszert sokan használva óvják meg magukat a boldogságtól!

A szerelem egy finom rezgésű energia, amit óvatosan kell táplálni, mint egy virágot, mely még lágyan kezdi kibontani szirmait, hogy a fény felé forduljon. A szerelem virágát öntözni kell más érzelmekkel, vigyázni rá, hogy szirmonként tudja szélesre tárni valakiben elrejtett szépségét, hogy a nap, éltető fénye és ragyogása felé fordulhasson.

Ne mondj le a szerelem szépséges színeiről, és ne óvd magad a szíved virágának szerelmes kibontakozásától!
- még akkor sem, ha Férfi vagy!

Mert nincsen az a Hölgy a földön, aki nem szereti a Férfitól hallani, és a Férfiból érezni, hogy: - Szeretve van!

/Bogdola Róbert/
www.tisztanlato.hu