Sokan vannak úgy, kik úgy érzik, elrontanak az életben dolgokat. Megpróbálják kezelni a másikkal szemben, és gyakran nehezen jön ki belőlük ez a szó: bocsánat!

A bocsánat is egy érzelem, egy érzelmi kifejezése annak, hogy elismerjük, hibáztunk. Ekkor felszabadulunk egy nyomás alól, mert felülbírálva lépünk túl azon, hogy mi sosem rontunk el semmit, és alázattal tekintünk arra, hogy mégis. Megtudtuk tőlünk mások által, hogy igenis van olyan, amit nem tudunk úgy megtenni, hogy az a másiknak jó érzés lett volna.

De ez bármennyire is hangzik igaznak, ez csak részigazság.

Az igazi okok nem ezek, ezért nézzük csak meg ezt az érzelmi kifejezést pontosabban:

– Mikor van szükség bocsánatra?

Természetesen akkor, mikor valakit vagy valamit, valaki elítélt. Ha olyan dolgok vannak, amire bárki belső békével tekint az nem eshet az elítélés érzelmeinek hatásába, így nem is kell bocsánatot kérni érte. Nézzük csak meg, hogy egy teljes nap folyamán hányszor alkalmazzuk a bocsánat kérés érzelmi kifejezését.

Megszólítunk egy idegent:

– Elnézést kérek, meg tudná mondani, hogy…?

Vagy:

– Ne haragudjon, mennyi az idő?

Vagy:

– Bocsánat, kinyitná az ablakot?

Ezek mindennapi történések és az a kedves ember, aki így cselekszik, hogy elnézést kér a tetteiért. Ez hívjuk úgy, hogy kulturált, vagy egyszerűen normális.

Nézzük másik megszólításokkal ezeket a típusú kérdéseket:

– Legyen kedves, meg tudná mondani, hogy…?

Vagy:

– Megkérhetem arra, hogy megmondja mennyi az idő?

Vagy:

– Legyen szíves kinyitni az ablakot?

– Mitől másak ezek a kifejezések? Vegyük alapul a bocsánatot. A megbocsátáshoz ítélet kell, különben nincs mit megbocsátani.

1. Ha azt érzed, hogy valakinek bocsánatot kell kérnie Tőled, akkor Te ítélted el.
2. Ha úgy érzed, hogy Neked kell bocsánatot kérned, akkor Téged ítéltek el.
3. Ha azt érzed, hogy bocsánatot kell kérned, de nem ítéltek el, akkor Te ítélted el saját magad.
4. Ha nem kell bocsánatot kérned, de a másik szerint igen, akkor ő elítélt, de Te nem ítélted el saját magad.
5. Ha szerinted a másiknak nem kell bocsánatot kérnie, de szerinte igen, akkor ő ítélte el saját magát.
6. Ha egyikőtök szerint se kell bocsánatot kérni, akkor vagy még nem ismertétek fel, vagy nem vállaljátok, hogy hibáztatok, vagy tudjátok, hogy mindenki hibázik, de már nem ítéltek el.
7. Ha szerintetek szeretni fontosabb, mint elítélni, akkor egyikőtök sem fog se elítélni, sem megbocsájtani, csak szeretni!

Mikor az ítélet már nem játszik érzelmi szerepet megnyugvást érsz el benned azzal, hogy ezt az alacsony rezgésű érzelmet nem alkalmazod és a békének létezve már ezt éled belül. Sokkal könnyebb magas rezgésben élni, mint alacsony érzelmi energiarezgéstől szenvedni. De mielőtt meg tudod ezt cselekedni, előbb jobb azt érteni: miért?

Van még több meglátása és oldala is a helyzetnek:

1. Mikor bocsánatot kérsz, feltételezed a másikról, hogy elítél.
2. Mikor bocsánatot kérsz, feltételezed rólad, hogy elítélendő a cselekedeted.
3. Mikor bocsánatot kérsz, tulajdonképpen magadat ítélted el azzal, hogy olyat cselekedtél, ami megbocsátandó.

– És szükséged van arra, hogy elítélést érezzél benned Tőled?

Senki se szereti ha elítélik, de akkor Te se ne tedd ezt Veled!

Mivel Te érzed, amit Te érzel, így az érzelmeid felelőse Te vagy! Felelősségteljesen kezeld azon érzelmeidet, amik ártanak Neked és általad másoknak is. Az ítélet egy nem megértésből fakadó alacsony rezgésű energia használat. Mikor már tudatosan a megértés, azaz a mag értéséből cselekszed érzelmeidet, nem észreveszed, azaz nem az eszedre veszed, nem az eszeddel nézed, hanem a lelkedbe veszed, a magba, amiből most is kihajtanak érzelmeid.

Nagyon sokat vagyunk tanítva arra, hogy bocsássunk meg. Ez rendben is van addig, míg nem vagyunk többre képesek annál, minthogy elítélünk. Annak, ki elítél, magas szintű felemelkedést ad, ha meg tud valakinek valamiért bocsátani. Ekkor megkönnyebbül benne az a fájdalomérzés, ami addig nyomasztotta érzésekkel lelkét és feszítette önmagában akkor is, ha jó mélyre ásta el a dolgot.

De ki tud igazán megbocsátani?

Az a valaki, aki többre értékeli tettének jóságát, mint semhogy megtartsa fájdalmát.

De mikor már megtanultál tisztán szeretni átéled lényed belső jóságát, se megbocsájtás se elítélés nem akadályozhat meg abban, hogy SZERESS!

Éld az életed a jóval a Nemes Érzésű Éneddel, ki sokszor szól Hozzád, de néma fülekre talál.

El kell jutnod oda, hogy valóban a rossz lényed akaratánál egy szebb akaratot működtess. Ki a győztes ebben? Te mindenképp és kinek nyugalmad adod, úgy Ő is. De tudd, a belső csend sosem háborúzik, mégis győz, mindenekfelett!

Részlet, a hamarosan megjelenő „Érzés technológia” című könyvből.

Írta: Bogdola Róbert